Ugrás a tartalomhoz
Hálózat és kapcsolatok

NFC: meghatározás és magyarázat

Röviden

Az NFC (Near Field Communication) egy rövid hatótávú, vezeték nélküli technológia adatátvitelhez néhány centiméteren belül. Érintésmentes fizetést, gyors eszközpárosítást és NFC-tagek olvasását teszi lehetővé.

Hogyan működik a(z) NFC?

Az NFC az RFID technológiára épül, és a 13,56 MHz-es frekvenciasávban működik. Két NFC-képes eszköznek, vagy egy eszköznek és egy passzív tagnek néhány centiméterre kell kerülnie egymáshoz az adatátvitel létrejöttéhez. A telefon jellemzően mágneses teret hoz létre, amely energiával látja el a passzív chipet, így a tagnek nincs szüksége saját áramforrásra. Az NFC három módot támogat: kártyaemuláció (a telefon bankkártyaként viselkedik, pl. Google Pay vagy Apple Pay esetén), peer-to-peer (adatcsere két aktív eszköz között) és olvasó/író mód (tagek olvasása plakátokon, csomagolásokon vagy okosotthon-eszközökön). A rövid hatótávolság nem hátrány, hanem biztonsági jellemző: megnehezíti az adatok távoli lehallgatását. A modern okostelefonokban az NFC alapfelszereltség, és fizetéshez, tömegközlekedési jegyekhez, Bluetooth-fülhallgatók párosításához vagy kontaktok átviteléhez használják. Az átviteli sebesség maximum 424 kbit/s, ami alacsony, de a jellemző felhasználási esetekhez elegendő.

A(z) NFC előnyei

  • Gyors, egyszerű párosítás
  • Nincs szükség internetre
  • Rövid hatótávolság miatt biztonságos
  • A tagek nem igényelnek akkumulátort
  • Széles körben elérhető okostelefonokon

A(z) NFC hátrányai

  • Nagyon korlátozott hatótávolság
  • Alacsony adatátviteli sebesség
  • Nem minden eszköz támogat minden módot
  • Fém tokok zavarhatják a működést

Gyakori kérdések

Az NFC leggyakoribb felhasználása az érintésmentes fizetés Google Pay vagy Apple Pay segítségével. További gyakori alkalmazás a tömegközlekedési jegyvásárlás és a Bluetooth-eszközök gyors párosítása.

Útmutatók: NFC

Ehhez a fogalomhoz még nincsenek kapcsolt útmutatók.

Kapcsolódó fogalmak